Fritz Honka áldozataira emlékezve: Eljött az igazság ideje!

Fritz Honka áldozataira emlékezve: Eljött az igazság ideje!

A hírhedt sorozatgyilkos, Fritz Honka áldozatainak különleges emlékművön jelenleg Hamburgban dolgoznak. történész Frauke Steinhäuser és grafikus Müller Éva elkötelezettek az 1970-es években brutálisan elhunyt nők sorsának megismertetése iránt. Négy nő került egy férfi karmai közé, aki nem tudott uralkodni saját félelmein és álmain.

Az áldozatok a 42 éves Gertraud Bräuer, az 54 éves Anna Beuschel, az 57 éves Frieda Roblick és az 52 éves Ruth Schult. Élettörténetüket a szegénység, az oktatás hiánya és a tragikus élmények jellemzik. Honka bűnözői pályafutása összességében azért borzasztó, mert a gyilkosságok után – egészen 1975-ben egy lakástűzig – lakásában tartotta áldozatainak holttestét. Fritz Honka saját emlékei szerint még áldozatainak nevére sem tudott emlékezni, ami tovább fokozta a helyzet tragédiáját.

Egy sötét fejezet Hamburgban

Fritz Honka, 1935-ben Lipcsében született tíz gyermek közül harmadikként, nehézségekkel teli gyermekkorát élte. Apja kommunista párti politikai szerepvállalása miatt koncentrációs táborba került. Menify leírja, hogy későbbi Hamburgba költözése és a kudarcba fulladt házasság tovább destabilizálta az életét. Egy súlyos baleset után, amelyben Honka eltorzította az arcvonásait, elkezdett belemerülni az alkoholba, és a piros lámpás negyedben találta magát.

Abban az időben, amikor a hamburgi Reeperbahn a bűnöző világ központja volt, Honka gyakran kereste a kapcsolatot prostituáltakkal. Erőszakos viselkedése és szexuális indíttatású támadásai vádemelést vontak maguk után. Ennek ellenére a rendszer nem tudta megakadályozni, hogy 1970 és 1975 között meggyilkolja négy áldozatát. A halál körülményei megdöbbentőek: Bräuert azért ölték meg, mert nem volt hajlandó szexelni, míg a többi nő brutális erőszak következtében halt meg.

Az áldozatok újrafelfedezése

„A társadalom már régóta nem foglalkozott ezekkel a nőkkel” – mondja Steinhäuser, aki most a négyük életét kutatja. Különösen megindító Anna Beuschel története, aki a ravensbrücki koncentrációs táborban raboskodott a náci korszakban, és még akkor sem kapott igazságot, amikor 1947-ben visszatért Hamburgba. 2020-ban felismerték az „antiszociális” üldözötteket, ami sokak számára utat nyitott a megkésett megemlékezésre. Az ohlsdorfi temetőben található emlékkő, amelyet csak 2025 májusában állítottak fel, a jövőben is az asszonyoknak állít emléket.

Müller Éva grafikus regényt tervez, amely művészi módon meséli el a nők élettörténetét. Miközben Anna gyermekkorán dolgozik, reméli, hogy ez a munka nemcsak informál, hanem megérint és elgondolkodtató is. Ráadásul a Honka-per aktái csak korlátozott információkat tartalmaznak a nőkről, ami még megnehezíti a kutatást. Steinhäusernek azonban jó a képessége, hogy többet tudjon meg a nők életének valóságáról, és megőrizze történeteit.

Az 1970-es években a rendőrök csak akkor tudták felfedezni a holttesteket, amikor tűz ütött ki Honka lakásában. A gyilkosságok beismerő vallomása jóval később történt, amikor beismerte tettét alkoholos befolyásoltság alatt. Hamburg történelmének ezek a sötét fejezetei ma is óriási médiaérdeklődést váltanak ki. Honka életének kultúrtörténeti vizsgálatát nem utolsósorban Fatih Akin „Aranykesztyű” című filmje indította el, amely a nézők új generációját állította szembe ezekkel a bűnökkel.

Ezzel a megemlékezéssel a kezdeményezők azt remélik, hogy a nők történeteit és a Honka által életükre vetett árnyakat életben tudják tartani és emlékeinkbe ágyazni.